„Király” lézerpálya és verhetetlen csajok: Tarolt a legaktívabb osztály

Azt hiszem, most találkoztunk a kincskeresés történetének egyik legaktívabb osztályával. Már az első percekben látszott, hogy nem azért jöttek, hogy csendben üldögéljenek. Az sem zavarta őket, hogy az előző napi vihar után itt-ott még nedves volt a talaj. A titkos lézer-kötél akadálypálya így is teljesíthető volt – sőt, a visszajelzések alapján egyenesen „király”.

Persze Szamóca, Gombóc és Eperke sem maradhatott ki a programból. A nyuszik hősiesen viselték a végtelen mennyiségű simogatást, és időnként úgy döntöttek, magasabbról szeretnék szemügyre venni az eseményeket. Volt, hogy vállra, volt, hogy hátra másztak fel, és onnan figyelték a körülöttük zajló nyüzsgést.

A kötélhúzásról ismét bebizonyosodott, hogy kívülről sokkal könnyebbnek tűnik, mint amilyen valójában. A végére már mindenki érezte a karjában és a lábában a küzdelmet. A talicskatolásnál viszont a lányok vitték a prímet. Olyan lendülettel és erővel teljesítették a feladatot, hogy a többieknek nem sok esélyük maradt utolérni őket.

De itt még nem volt vége, mert készültünk egy hatalmas meglepetéssel is! Tesztüzembe állítottunk nekik egy minigolf pályát, amit most próbálhattak ki nálunk először.
Mit mondjak? Telitalálat volt! Nemcsak a gyerekekből jött elő azonnal a versenyszellem, de a tanárok is beszálltak a buliba, és ugyanolyan lelkesen céloztak, mint a diákok. Látva a sikert, komolyan elgondolkodtunk rajta, hogy egyszer még egy hivatalos birtok-minigolf bajnokságot is hirdetünk!

Közben mi sem unatkoztunk. A semmiből kellett elővarázsolnunk homlokra tehető számokat a számháborúhoz, de végül megoldottuk a küldetést. Cserébe egy fontos dolgot is megtudtunk: a birtok szinte tökéletes helyszín egy hatalmas számháborúhoz. Rengeteg a búvóhely, és külön kiemelném a függőágyat, ami váratlanul hatékony rejtekhelynek bizonyult.

A pick-up túra pedig még mindig ugyanaz a kategória, mint eddig: ha rajtunk múlna, akár egész nap lehetne menni körbe-körbe. Valahogy nem nagyon lehet megunni.

A nap végén pedig megint az volt az érzésünk, hogy ezért érdemes csinálni. Egy újabb nap, amikor a gyerekek tényleg gyerekek lehettek. Telefon nélkül, kütyük nélkül, rohangálva, nevetve, versenyezve, nyuszit simogatva és kincseket keresve. Őszintén szólva, ezt nézni legalább akkora élmény volt, mint részt venni benne. 😊🐰🌿